Hello Mindenki!

Miért éppen a dog? Hát hol is kezdjem… A szokásos szöveg ugye ilyenkor itt: „világéletemben erre vágytam, ilyen kutyát akartam, ez életem értelme, célja, ő számomra AZ EB…” stb. El kell szomorítanom az érdeklődőket: ÉN IS ILYEN VAGYOK!!!

Imádom a kutyákat. Világéletemben voltak állataim, de a macskáknál viszonylag hamar rájöttem, hogy ők nem az én világom, így maradtak az ebek. Gyerekkoromban is az volt számomra a fontos, hogy egy kutya legyen olyan nagy, mint én - ezért volt ovis koromban pulim, aztán komondorom, és közte egy csomó, különböző méretű és leginkább meghatározhatatlan fajtájú keverékem – anyukám legnagyobb örömére, ugyanis legtöbb szerzeményemmel az utcán találkoztam, és azonnal adoptáltam őket…

Amióta elkezdtem a sulit, csak egyetlen vágyam volt: legyen végre egy IGAZI NÉMET DOGOM. Aztán 12 éves koromban nagy örömömre anyuék megleptek eggyel: egy foltos doggal!!! Imádtam a túlméretezett fejét, fülét és mancsait, az esetlen járását, a játékosságát… csak sajnos nem túl sokáig tehettem. A kislány ugyanis pár napra rá – a kezeim között – halt meg parvo vírus által. A “tenyésztő” nem tájékoztatta szüleimet vásárláskor az oltásairól – ők pedig azzal törődtek csak, hogy megkaphassam álmaim ebtársát… Nagyon nehezen tettem túl magam a tragédián, mert nagyon megszerettem pár nap alatt.

Aztán eljött 1995: végre összekuporgattam annyi zsebpénzt, hogy vehessek saját magamnak egy dogot. Egy szegedi tenyésztő hét éves szukája - Zsófia - éppen fialt. Valamiért egész életemben különös módon rajongtam a fekete színűekért, számomra ez különleges, így nem csoda, hogy az alomból egy mantelos szukát választottam. Ő volt Szulamit. Nem volt törzskönyvezve – akkoriban ez nekem 20 ezer forinttal több költséget jelentett volna. A tesóinál kiváltották a származási lapokat, nála kértem, hogy ne tegyék! Ma már persze tudom, hogy nem ez jelenti az igazi költséget egy fajtatiszta dogkölyök esetében… Szulamit igazi családi kutya lett, mindenki imádta, megcsodálta szépségét. Nagyon fontos lett számomra, különleges kötelék alakult ki közöttünk: érezte, ha rossz volt a kedvem (hívott labdázni, vagy a lábamra tette a fejét és rám nézett azzal a gyönyörű szemével), nagyon engedelmes volt és imádta a gyerekeket. Aztán eljött 2000. júliusa… gyomorcsavarodása lett, nem tudtuk megmenteni. Sokat szenvedett, végül elment… Örökre… Akkor úgy éreztem: SOHA TÖBBET DOGOT, de még kutyát se. Ezt a keserves kínt, ezt a hiányt nehezen tudtam feldolgozni. Az érti csak, aki vesztette már el a legjobb barátját.Ez nem egy eb, ez A DOG, egy érző lélek, aki teljesen egy hullámhosszon mozog a gazdival!

Aztán eltelt pár hónap, és hiányzott a társ. Társ, akivel reggel-este róttam a pusztát, akivel kirándulni tudtam, aki mindig ott van nekem és én neki. És elkezdtem keresgélni. Így került hozzám (tulajdonképpen a Délalföld-Szépe kennelből) Napfényvárosi Arte-Missy - láss csodát - fekete szuka. Első látásra beleszerettem nőies külsejébe, félig felálló, repülő – inkább vágnivaló, de azt azért se! – fülébe, gyönyörűségesen szép, kifejező barna szomorú szemébe. Missy csodálatos teremtés. Igazán nőies dog, ami nekem különösen tetszik benne. Voltunk pár kiállításon, de nem célom a címek halmozása, ez inkább hobby, élmény kinn lenni a többi dogossal.

És aztán jöttek az utódok…. 2004-ben az A betűs alom (Athina, Amadeus és Aragorn), majd 2005-ben a B betűs alom (Bissyon, Black Princess és Belfegor). Egyszerűen imádom a kicsiket: ahogy cseperednek, csúsznak-másznak, játszadoznak, ahogy alszanak és esznek… egyszóval mindent, ami velük kapcsolatos :) Kertes házban lakunk, ami ideális nekik, így hatalmas terület áll rendelkezésükre szaladgálni, heverészni, na meg ásni :) Számomra nagyon fontos, hogy a kölykök megfelelően szocializálódjanak, ezért erre különösen nagy hangsúlyt fektetek! Családi környezetben nevelkednek, és mivel hatalmas a családom, mindig nagy mozgás van, így a kiskutyák elég hamar megszokják a jövés-menést, a hirtelen zajokat, fura szagokat. Van még otthon egy pulink és egy huskynk, sőt az utcák tele vannak kutyákkal, így ebtársakkal (no meg cicákkal) is hamar megismerkednek. Tapasztalataink igen kedvezőek: erőteljes csontozatú, kiegyensúlyozott idegrendszerű szeretettel teli óriásokká cseperedtek ezek a születésükkor még alig 70 dekás „kis csöppségek”. Könnyen taníthatóak, Missy, Mokka és Belfegor engedelmességi képzést kapott (Belfi vizsgával is rendelkezik). Végtelenül nyugodtak mind emberek, mind kutyák közt, sőőőt: imádják a gyerekeket! (főleg ha a farkukat és a fülüket húzzák :). Ráadásként a kiállításokon is lehetett velük dicsekedni, hisz Athina (Maya), Black Princess (Mokka) és Belfegor rengeteg kiállítási győzelmet szerzett.

Röviden ennyit rólam és a kutyáimról. Illetve egy fontos dolog még: mindez (Missy és a kölykök) nem jöhetett volna létre, ha nincs mellettem szerető és kitartó családom és párom Zoli. Millió köszönet nekik! Szintén rengeteg köszönettel tartozom Petőfi Reninek, aki finoman, hatalmas szakmai ismeretével, e téren szerzett jártasságával formálta világképemet, hozzáállásomat, tudásomat erről a csodálatos fajtáról. Neki köszönhetem, hogy túljutottam jó néhány buktatón, ráadásul egy barátnőt is kaptam :). Szintén köszönettel tartozom Berényi Briginek, akihez szintén bármikor fordulhattam, és aki sokéves tapasztalatát és gyakorlati tudását megosztotta velem!

Dogbaráti tisztelettel és szeretettel:

Erdélyi Valéria

Ui.: még egy fontos információ. Szegeden lakom – és ez köztudottan nem a világvége!

Budapest-Szeged távolság autópályán kb. 170 km, vagyis 1,5 óra még a sebességhatárok betartása mellett is :)